Futás és zsonglőrködés

Wizz Air Szimpatika 10 km 2026 és 2025

2026. szeptember 14.

Idén is és tavaly is emlékezetesre sikerült a Wizz Air futóverseny. Mindkét évben a Szimpatika 10 km-es versenyszámában futottam.

Azt tudni kell, hogy amilyen nagy tömeggel indult a rajt, olyan gyorsan oszlott is a tömeg. Az első kanyar után már olyan tempóban tudtam futni, amiben akartam. Mondhatni, optimálisak voltak a futási körülmények. Mindkét évben.

A Szimpatika pályája több szempontból is előnyös. Van, ahol egyenesen lehet tempót futni, van látvány is. Budai és pesti oldalon is vezet a pálya. Még egy kis macskakő is van, hogy nagyobb legyen a változatosság.

Rengeteg a turista, akiktől egyébként mindenféle vicces beszólást kapok, amikor meglátják a labdákat.

Többször volt már, hogy futás közben szelfiztünk. A set-up úgy néz ki, hogy általában én futok hátul, az előttem lévő futó pedig olyan szelfivideót készít, amelyen mindketten benne vagyunk. Vagy éppen mindhárman-négyen, mert ilyen csoportos szelfizésekre is volt már példa.

Viszont az idei Wizz Air-en az történt, hogy a futó már sétált, valószínűleg fáradt volt. Amikor meglátott engem elfutni mellette, erőre kapott, megelőzött, és úgy csinálta a szelfit, hogy mindketten benne legyünk. Az ilyen élmények mindkettőnknek energiát adnak a további futáshoz.

Az utolsó pár száz méteren pedig úgy éreztem magam, mintha autóversenyben lennék. Utolsó kanyar, aztán 300 km/h a célegyenesig. Amikor a Szabadság hídról lekanyarodtunk balra, csak a célegyenes volt előttünk, amely a Szent Gellért téren keresztül, a rakparton vezetett végig a célig.

Szurkolók csoportokban, vicces táblákkal. Ezeket azért el szoktam olvasni, ha a labdázás még biztonságosan fenntartható. Aztán a versenyközpontból a kommentár hangja és a zene egyre erősödik. Akkor tudod, hogy már közel van a cél.

A kommentár most is reagált arra, hogy dobáltam a labdákat, a célban pedig már a kamerás stáb állított meg egy villáminterjúra.

5:22/km-es átlagtempóval fejeztem be a versenyt a Strava mérése alapján, ami kilométerenként 33 másodperces javulás a tavalyi Wizz Air versenyhez képest. Örültem neki, mert nagyjából ez volt az elképzelésem, és úgy az egész hangulattól nagyon boldog voltam.

A tavalyi Wizz Air pedig azért volt emlékezetes, mert egyrészt Papa emlékére futottam, másrészt az volt az utolsó versenyem, és egyben az utolsó futásom is a csuklóműtét előtt.

Aztán volt egy kis pihenés, és tudva ezt előre, nagyon felértékelődtek az azt megelőző futások, különösen az utolsó.

Idén is és tavaly is kapott minden futó Wizz Air kupont. A tavalyit egy Alicante-i utazásra használtam, ahol egyébként futottam a Meridiano International Half Marathon & 10K versenyen.